Néprajz
A gyímesi csángók élete
Tankó Gyula:
Az utolsó időben sokat írtak a csángókról. Jó jel ez akkor, amikor nem melldöngetve, de magunkat keressük a világban. És még is, mi lehet annak az oka, hogy még a magyarság egy jó része ma is a gyimesi csángókat egy kalap alá veszi moldvai csángókkal. Pedig időben és térben teljesen két különböző magyar népcsoportról van szó. A moldvaiak legelső csoportjait a magyar királyok telepítették az akkori Kunországba a határok védelme céljából. Tatroson később Jászvásáron katolikus püspökség tevékenykedik, napjainkig idegen nyelvű papokkal. Később sok magyar huszita menekült ide, majd a magyarok számát Moldvában növelte a XVI.-XVII. században a székely menekültek újabb hulláma. 1848 körül új menekülő magyarok érkeztek Moldvába. Bákó környékén, Oneşti és Tatros vidékén, Szabófalván, Bogdánfalván, Lészpeden, Lujzikalogeren, Gyoszénen, Forrófalván, Klézsán, Somoskán, Aknatatroson, Frumoszán és Pusztinán élnek. Ebben az elszigeteltségben nyelvük megőrizte a nagyon régi magyar nyelvi elemeket és mára feltöltődött román jövevényszavakkal és kialakult egy érdekes, archaikus nyelvkeverék, amit a fiatalok már lassan elfelednek és sokan csak a román nyelvet használják, amit az iskolában, templomban, az utcán minden nap hallanak. Az idősebbek még szót váltanak archaikus ősi nyelvükön még elénekelnek egy-egy bús, régi magyar népdalt, sőt régi imádságokat is ismernek. De ha ők kihalnak, kihal itt a magyar nyelv is! Pedig gyönyörű magyar neveik, helységneveik vannak! A moldvai csángók a tömbmagyarságtól, Csíktól és Gyimestől mint egy száz-százötven kilométerre laknak. A másik magyar népcsoport, a gyimesi csángók soha nem szakadtak el a csíki, gyergyói székelységtől! Elődjeik úgy menekültek, vándoroltak ide a székely községekből, vidékekről és az a föld sem idegen volt, ahová az első ideiglenes kalibáikat, szulláikat építették, hisz azok a csíki községek birtokai voltak. Ma is, itt Gyimesben még tudják, hogy az elődök honnan csángáltak ide, és egyes helyeket ma is így ismernek: "a szépvízi, a borzsovai, a szentmihályi" stb. Őket nem vette körül idegen környezet idegen nyelv. Megőrizték, és mivel az óriási hegyek elszigetelték őket a külvilágtól, jobban konzerválták a régi székely nyelvjárást, régi táncokat, népdalokat és hiedelemvilágukat, amelyik hallatlanul gazdag. Ha térben vizsgáljuk Gyimest, harminc kilométernyire van Csíkszeredától, Gyergyótól. Itt mindig csak magyarul beszéltek, a csángóság, mint népcsoport sokkal később jött létre, mint moldvai rokonaik. Ide csak a XVII. század végén csángáltak az első telepesek. És a három község, mint hivatalos települések csak a XIX. század végétől léteznek. Következésképpen hangsúlyozzuk, hogy a gyimesi és moldvai csángó két különböző magyar népcsoport, amelyek történelmileg, azaz a kialakulásuk idejében, eredetükben, nyelvjárásban, szokásaikban is különböznek egymástól. Igaz, létezett a történelem folyamán egy állandó kapcsolat a két népcsoport között, ami lehetett gazdasági de szellemi- vallási kapcsolat is. Ide jártak a gyimesiek ősszel kukorica szedni, más munkákra, amit az osztrák hivatalosság néha nem nézett jó szemmel! Így pl. Mária Terézia megtiltja, hogy a gyimesiek és csíkiak teleltetni menjenek juhaikkal Moldvába. Innen szerezték be régen a sót, kukoricát, gyümölcsöket. Cserébe tejtermékeket, faanyagot, csebreket, állati bőrt vittek. De jöttek Gyimes felé a moldvai csángók is! Sokan visszahúzódtak a tömb magyarság felé és Gyimesben telepedtek le. /Bilibókok, Rókák stb/. A szellemi kapcsolatot a Csíksomlyói Pünkösdi búcsú jelentette, ahol minden évben találkoztak, együtt énekeltek és imádkoztak. A jó kapcsolatot egészen napjainkig megtartották: "Nagyapámékhoz, Kápolna patakára erdőn át, ösvényeken jöttek a tyármagyarok Moldvából. Itt voltak családok, akik Csík, Gyergyó, Háromszék felé tartották a rokonságot, Magdolna búcsújára jöttek a falusi rokonok megyébe. Mások pedig Moldva felé tartottak rokonságot, onnan származtak."(1)
"Nagyapámnak, a Vén Szukának komája volt odabé Lészpeden. Minden esztendőben jártak egymáshoz. Furcsán beszéltek, de megértették egymást. Az es magyar volt."(2)
A két csoport állandó kapcsolatát bizonyítja az is, hogy nem csak közös vezetékneveket találunk mindkettőnél, hanem van egy sor olyan szó, amelyet mindkét népcsoport ma is használ és ezek nem ismertek a székely nyelvjárások alcsoportjaiban (Felcsík, Alcsík, Gyergyó). Ilyen szavak:
almási = szőttesminta
apró = himlő,
betegségapró = háromnyistes szőttesminta
bernyóc = keskeny, gyapjúből szőtt öv
béhán = beszegi a vászon szélét
durga = vastag fonal
éveg = üveg
hijú = padlás
kaus = szórólapát
krinta = eszköz a sajtkészítéshez
hetevén = csillagzat
sebes = savanyú
tőtés = tornác
Gyimes tehát mindenképpen a csíki székelység szerves része. A Tatros felső folyásánál mintegy 30 km hosszúságban terül el Csíkszeredától 35 km átlagos távolságra. Az aszfaltozott országúton Csíkszeredától áthaladunk két falun, Szentmiklóson és Szépvízen majd az út felvezet egy mesterséges gát mellett a vízválasztó hegyre. Azon túl elénk tárul a Gyimesvölgye. Villamos vasúton Madéfalváról indulhatunk Moldva felé. Áthaladunk Szentmihályon, Ajnádon, Lóvészen majd egy km-nél hosszabb alagúton átjutunk Görbére, amely már Gyimes egyik falurésze, patakja. Gyimes patakország, merőlegesen két oldalról számtalan patak ömlik a Tatrosba, mindenik egy-egy lakott völgy 150-200 házzal. Ilyen patakok: Bartosok-, Ciherek, Rajkók-, Ugra-, Boros-, Görbe-, Sötét-, Kápolna-pataka stb.
Gyimesvölgye mintegy 25-30 km. hosszúságban fekszik a Tatros forrásától egészen a Gyimes-Palánka szorosig, ahol Moldva kezdődik, egy egészen más világ, más építkezési stílus, más nyelv, más munkakultúra. De Gyimesvölgye nem csak közvetlen a Tatros mente. Már említettük, hogy két oldalt számtalan völgy húzódik fel a hegyek közé és mindenik lakott terület. Sőt Hidegség felé még mehetünk vagy 25 km-t, amíg eljutunk Háromkútra, Középlok legtávolabbi lakott tanyájára. Az egész Gyimesvölgye, amelynek több mint 15.000 lakója van három községből áll Csíkszereda felől az első község Gyimesfelsőlok, következik Gyimesközéplok, majd az ezer éves határ mentén fekszik Gyimesbükk, amely a legrégibb település úgy egyházilag, mint közigazgatásilag. Időrendi sorrendben a kialakulás alulról, Gyimesbükktől kezdődött és a legfiatalabb község Gyimesfelsőlok. Gyimesvölgye tulajdonképpen összekötő kapocs két ország között: itt találkozik Erdélyország és Moldva. Ezt a vidéket középmagas hegyek, erdők, kaszálók alkotják. Itt még egy kérdésre keressük a választ: miért olyan gazdag a gyimesi hagyományvilág, hogy alakulhatott ki itt 30-35 féle tánc és táncalkalom?
Először is, fekvésénél fogva elszigetelt terület, ahonnan ritkán mozdultak ki az emberek. Tehát a kultúra, civilizáció áramlat lassú volt. De akik ide csángáltak, azok is több vidékről jöttek, hozták magukkal táncaikat, énekeiket, hagyományaikat, amelyet eggyé ötvöztek. Így pl. a 35 féle tánc közül vannak körtáncok, amelyeket Moldva felől hozhattak, és a balkán-réteghez tartoznak. De jártak itt szalon táncokból alakult és népi tánccá vált változatokat, valamint a magyarság táncait is. Ismerünk olyan népdalt, amelyre ráerőszakoltuk a gyimesi jelzőt és később rájöttünk, hogy bizony Csíkban nem, de a Dunán túl éneklik!
A "LOK" szó eredetéről, jelentéséről
A szó két község nevében fordul elő. Tévedésből az idegenek néha laknak ejtik: Felsőlak. Itt a szó ma is ismert és jelentése ebben a hegy-völgy országban sima, nem oldalas, hanem a hegy lábánál elterülő kevés "síkság", amely építkezésre is alkalmas. "Jó lokhelyei vannak" az-az nem csak hegyoldal. Itt a hegyek között, amelyek annyira közel vannak egymáshoz, hogy az emberek átkiabálnak egyik hegyről a másikra, mindenkinek van lokhelye, ahol sarjú is terem.
A Gimes-loka nevet először 1701-ben írták le "ekkor még földrajzi fogalom és nem falu név"(3)
Később, 1796-ban is Farkas M. János csíksomlyói nyugdíjas pap egy levelet írt Aranka Györgynek, "a Lokon lévő csángók, vagyis moldvai magyarok eredetire is gondja lesz". Szerintünk és ezt később magyarázni is fogjuk, a fenti idézetben tévesnek tartjuk azt a részt, amely azonosítja a gyimesi csángókat a moldvai magyarokkal. Ez azt jelentené, hogy a vadregényes Gyimesben, amely helyet adott a valamiért idevándorlóknak csak Moldvából húzódtak vissza a tömbmagyarság felé a későbbi lakók ősei. Koránt sem így történt. Legtöbben pont a székelyföldről csángáltak ide. Igaz, a benépesülés alulról kezdődött, az első telepesek Sáncpatakán telepedtek le, ahol az osztrák-magyar határ volt, amely a tévesen Rákóczi várnak titulált, de tulajdonképpen Bethlen Gábor által épített vár mellett található, amelynek romjai ma is láthatóak. S ez nem véletlen, mert lehet az is, hogy az első telepesek pont az itt szolgálatot teljesítő határőrök, vámőrök voltak.
A lok, loki szavakkal még más dokumentumokban is találkozunk. Így egy 1763-as keresztelési bejegyzésben a csíkrákosi parókiáról ez áll: "Itt keresztelték meg Bartos Márton és Pusztinai Erzsébet lokiak gyermekét "Valószínűleg az asszony Moldvából, Pusztináról származik". 1767-ben szintén Rákoson jegyzik be a Bartos Borbála és Jánó Miklós szülők nevét, "akik lokiak"(5)
A fentiekből azt is megtudhatjuk, hogy ebben az időben Gyimesben nem volt papi hivatal.
Teleki Domokos is úti jegyzeteiben "Gyimes lunkai lakosokról" beszél. Tudjuk, hogy a lunka román eredetű szó "árterület", "berek", "lok", "síkság" jelentéssel.(6)
Szadeleczky Lajos a Csíki Székely Krónikákban így magyarázza a lok szót 1905-ben: "Hogy pedig loknak neveztetik mostani lakosok helye nem egyéb okokból esett, hanem azon az hol megtelepedtek egy hosszú teres völgy, melyen a gyimesi passzusra (szorosra) lemegy az út és ennek közepébe foly a Tatros."
Teleki József útleírásában "Lunkáról" beszél, ami nem más mint a lok, ahogy már említettük: "Lunkában közel a passzushoz, ahol a határ van Moldva és Erdély között lakósokra találsz". A lok szót használja Orbán Balázs is a klasszikussá vált művének VIII. fejezetében.
A következőkben a TATROS szó eredetéről beszélünk, hiszen itt a Tatros folyó a világ közepe, amint említettük Gyimes a Tatros mentén húzódik végig és az egész völgy a Tatros völgye nevet viseli. Szájhagyomány szerint egy magánhangzó kiesésével keletkezett a "tatáros"szóból. A gyimesi szoroson át, a Tatros völgyén sokszor betörtek a tatárok Csík felé Moldvából jövet. A tatár szó vezetéknévként mindhárom községben használatos, habár nem tartozik a gyakori vezetéknevek közé. A szájhagyományok a harcokról, kutyafejű tatárokról, lármafákról alátámasztják a szó eredtéről mondottakat. Sőt szerintünk a román Trotuş is a magyarból származik. A gyimesi szorosnál a Tatros átlép Moldvába Trotuş néven. Az előbb említettük a gyakori tatárbetöréseket. Ilyen betörés volt, pl. 1694-ben: "mikor Csíkszentmihályról az egész falunépét elhurcolták. A rabok között volt egy Ambrus nevű fiatalember, akinek sikerült megszöknie a tatár rabságból, de nem ment haza és ahogy a hagyomány tartja Gyimeslokon maradt. A lokon úgy hívták, hogy a kicsi Rab"(7)
A Rab név, mint ragadványnév, ma is létezik Sötétpatakon (Rab Károly), amely valószínűleg a már említett kicsi Rabtól származik.
Ami a GYIMES nevet illeti a szájhagyomány két változatot ismer. Az egyik a szót a gémszarvas, gémes- gyimes szóból származtatja a nevet, ugyan is itt rengeteg szarvas élt valamikor a nagy erdőkben. Ezt a változatot fogadják el egyes utazók és néprajzosok is.(8)
Egy másik adatközlő a Gyimest két szó összetételéből származtatja- hangkivetéssel: gyí-ménes! - ebből született a gyimes.(9)
Még az elnevezésnél időzve Orbán Balázs, a legnagyobb székely, ittjártakor nagy művében a "Székelyföld leírásában" az 1860-as évek végén így jegyzi a három helység nevét: Gijmes Felső Lok, Gijmes Közép Lok és Gijmesbükk. Utólag szólók arról is, hogy a lok szó szláv eredetű és sima helyet jelent.
A kezdetekben más elnevezésekkel is találkozunk. Így Teleki József Csík-Gyimeslokról beszél, majd egy 1814-es adat szerint a nevek így változnak: Felső-Gyimeslok, Alsólok, vagy Bükk. (10)
Ma már bebizonyosodott, hogy az Orbán Balázs említette ősi Gümez földje, ahonnan a Gyimes szót is származtatja nem valós. Ezeket az adatokat a Csíki krónikákból vette át, ami maga is sok esetben hamisnak bizonyult, mert tendenciózusan (cím, vagyon-perek) bizonyítani akarta kitalált adatokkal egy régió történetét, amelyben egy bizonyos család foglalt fő helyet. Idézzük csak Orbán Balázstól az idevágó részt, amelyet ő is úgy vett át:
"Hogy Gyimes már régen a keresztyénség felvételekor lakott volt, kitűnik a Csíki krónikából, mely szerint a keresztyén-vallást megalapító harczokban (Szent István alatt) a rabonbánok földje népteleníttetvén, Sándor István az ő atyafiainak maradékait telepíté Gümez (Gyimes) földjére." A továbbiakban olyan neveket említ, mint "Upolet fia András, Ambor, Gőgő, Káb, Ládon, Doob, Künvér"(11)
Tovább megemlíti Orbán Balázs is, hogy e terület még az 1600-as években is lakatlan volt.
Ezt látszik igazolni egy 1567-es registrum, ahol Gyimes egyetlen faluja sem szerepel. Hogy léteztek-e itt a XII-XIII, egészen a XVII. századig lakók, azt dokumentumok nem támasztják alá. Ha léteztek is, alkalmi bujdosók, rablók, szökevények lehettek és nem állandó telepesek ebben az akkor még őserdőnek számított vadonban.
Telepesek csak a XVII. század vége felé jelenhettek meg. Itt nincsenek régi ásatások, történelmileg régi eszközök. Ennek a pásztorkodó népnek nincsenek írásos hagyatékai abból az időből. Ezért Gyimes történelmét csak az imitt- amott felbukkant csíki községek irataiban kereshetjük. És persze a legendákban, szájhagyományokban, ami viszont nem hiteles történelem.
A Gyimesekben, mert így hívják gyűjtőnévvel a három községet, a földek, erdők legnagyobb része Borzsova, Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós, Csíkszéphíz és az úgynevezett Szent Péter egyházmegye tulajdonai voltak, amelyek Felcsík régi települései.(12)
Más felcsíki községeknek is voltak itt kisebb-nagyobb közbirtokossági területeik, amelyek a XX. század elejére erdő-rengetegekből átalakultak óriási kiterjedésű havasokká.
Ha földrajzilag nemcsak a Tatros mentét nézzük, és jobban be akarjuk tájolni a Gyimesvölgyéhez tartozó területeket, akkor ezt a hegyek közé szorított hosszú, 30 km-es teknőt így határolhatjuk: Szépvíztől a szerpentines aszfalt-út felvezet a hegyre a Szermászon, Döglesztőn át a vízválasztó Fügés-tetőig, amely mintegy 1050 m tengerszint feletti magasságban található és ennek a gyimesi oldalán ered a Tatros. Itt kezdődik a Gyimesvölgye, amely a Tatrosba ömlő patakokkal, mellékhegyekkel, völgyekkel, erdőkkel nagy területet foglal magába. Gyimest olyan hegyek határolják, mint Lófürész, Köntéd, Bothavas, Apahavas, Fekete-erdő, Hegyeshavas, Illanc, Naskalat, Háromkút, egészen le a Tarhavasig, amely kb. 1660 m magasban van a tengerszint felett. Innen a szoroson át Moldvába jutunk. Ojtuz mellett a gyimesi szoros mindig fontos átjáró volt Erdély és Moldva között. Ma a legforgalmasabb átjáró a két román régió között, amelyeket aszfaltozott út és villany vasúthálózat köt össze. Ezt a vasutat az osztrák-magyar uralom idején építették, gyönyörű végállomása volt ez Magyarországnak! Itt valamikor tatárok portyáztak, Erdély kereskedett a gyimesi vámnál Moldvával, később az oroszok itt törtek be Erdély fel, 1944-ben, ahol a magyar katonák, amelyeknek nagy részét helyi és csíki öregbakák alkották, hősiesen védték több napon át Erdély szent földjét. Sajnos a túlerővel szemben tehetetlenek voltak, amit nagyon szépen ír le egy itt harcoló magyarországi volt tiszt, Sebő Ödön parancsnok az 1999-ben megjelent fájdalmasan szép könyvében, A halálra ítélt zászlóaljban. Itt, az ezeréves határnál sokkal jobban fáj Trianon, mint bárhol. Mert naponta láttuk és látjuk azt a nagy beteges igyekezetet, ahogy el szeretnék valakik törölni szép történelmünk nyomait. Láttunk és látunk vasdorongos alakokat, akik a 400 éves vár köveit ontogatják, akik a gyönyörű fedett gyimesi végállomás minden sarkában magyar feliratokat, emlékeket kutattak és kutatnak. És micsoda ízléstelen környezet veszi körül ma a fényes, akkor modern magyar kaszárnyákat, amelyekben ma is katonák, tisztek laknak csak ők nem a Sebő Ödön és Mike százados nyelvét beszélik. Érdemes ideírnom egy 85 esztendős öreg csángó kifakadását:
"Maga nem emlékszik, milyen rend, tisztaság volt itt a kaszárnyák körül! Nézze csak meg, most mi van a tiszti pavilonok körül! Milyen kerítések. Hogy nem szégyellik?"
A lakott területek a tengerszint felett 750- 1000 m körül alakultak ki. Amint már említettük, a Gyimesvölgyi helységek, mint emberlakta települések, az 1700-as évek derekától léteznek. De még nem voltak hivatalos falvak, valamelyik csíki községhez tartoztak. És mivel a csíki községek közbirtokai voltak ezek a területek, már az 1700-as évek elejétől egyes adatok, feljegyzések, jegyzőkönyvek említenek ma is létező gyimesi helységneveket, anélkül, hogy lakosokról beszélnének. Így egy 1701-es adat említést tesz Kabalahágóról, mint helységről. Csíkszék első térképe, amely l749-ből való tartalmaz ma is ismert helység (főleg hegy) neveket Gyimesben. Így megemlíthetjük:
Kurmatura- ma Nagyhagymás- 1788 m.
Tarku Mons - ma Terkő, hegy (tarkő)
Jávárdi Mons - ma Jávárdi havas
Curta Flu- ma Kurta pataka
Balvagnos Flu - ma Bálványos pataka
Tar Mons - ma Tarhavas
Gymes Mons et Passus- ma Csülemér havas
Passus Gymes - Gyimesi szoros
Ugra Mons - Ugra hegye
Noskolot Flu- Naskalat pataka, ma Antalok pataka
Tankó Gyula:
Az utolsó időben sokat írtak a csángókról. Jó jel ez akkor, amikor nem melldöngetve, de magunkat keressük a világban. És még is, mi lehet annak az oka, hogy még a magyarság egy jó része ma is a gyimesi csángókat egy kalap alá veszi moldvai csángókkal. Pedig időben és térben teljesen két különböző magyar népcsoportról van szó. A moldvaiak legelső csoportjait a magyar királyok telepítették az akkori Kunországba a határok védelme céljából. Tatroson később Jászvásáron katolikus püspökség tevékenykedik, napjainkig idegen nyelvű papokkal. Később sok magyar huszita menekült ide, majd a magyarok számát Moldvában növelte a XVI.-XVII. században a székely menekültek újabb hulláma. 1848 körül új menekülő magyarok érkeztek Moldvába. Bákó környékén, Oneşti és Tatros vidékén, Szabófalván, Bogdánfalván, Lészpeden, Lujzikalogeren, Gyoszénen, Forrófalván, Klézsán, Somoskán, Aknatatroson, Frumoszán és Pusztinán élnek. Ebben az elszigeteltségben nyelvük megőrizte a nagyon régi magyar nyelvi elemeket és mára feltöltődött román jövevényszavakkal és kialakult egy érdekes, archaikus nyelvkeverék, amit a fiatalok már lassan elfelednek és sokan csak a román nyelvet használják, amit az iskolában, templomban, az utcán minden nap hallanak. Az idősebbek még szót váltanak archaikus ősi nyelvükön még elénekelnek egy-egy bús, régi magyar népdalt, sőt régi imádságokat is ismernek. De ha ők kihalnak, kihal itt a magyar nyelv is! Pedig gyönyörű magyar neveik, helységneveik vannak! A moldvai csángók a tömbmagyarságtól, Csíktól és Gyimestől mint egy száz-százötven kilométerre laknak. A másik magyar népcsoport, a gyimesi csángók soha nem szakadtak el a csíki, gyergyói székelységtől! Elődjeik úgy menekültek, vándoroltak ide a székely községekből, vidékekről és az a föld sem idegen volt, ahová az első ideiglenes kalibáikat, szulláikat építették, hisz azok a csíki községek birtokai voltak. Ma is, itt Gyimesben még tudják, hogy az elődök honnan csángáltak ide, és egyes helyeket ma is így ismernek: "a szépvízi, a borzsovai, a szentmihályi" stb. Őket nem vette körül idegen környezet idegen nyelv. Megőrizték, és mivel az óriási hegyek elszigetelték őket a külvilágtól, jobban konzerválták a régi székely nyelvjárást, régi táncokat, népdalokat és hiedelemvilágukat, amelyik hallatlanul gazdag. Ha térben vizsgáljuk Gyimest, harminc kilométernyire van Csíkszeredától, Gyergyótól. Itt mindig csak magyarul beszéltek, a csángóság, mint népcsoport sokkal később jött létre, mint moldvai rokonaik. Ide csak a XVII. század végén csángáltak az első telepesek. És a három község, mint hivatalos települések csak a XIX. század végétől léteznek. Következésképpen hangsúlyozzuk, hogy a gyimesi és moldvai csángó két különböző magyar népcsoport, amelyek történelmileg, azaz a kialakulásuk idejében, eredetükben, nyelvjárásban, szokásaikban is különböznek egymástól. Igaz, létezett a történelem folyamán egy állandó kapcsolat a két népcsoport között, ami lehetett gazdasági de szellemi- vallási kapcsolat is. Ide jártak a gyimesiek ősszel kukorica szedni, más munkákra, amit az osztrák hivatalosság néha nem nézett jó szemmel! Így pl. Mária Terézia megtiltja, hogy a gyimesiek és csíkiak teleltetni menjenek juhaikkal Moldvába. Innen szerezték be régen a sót, kukoricát, gyümölcsöket. Cserébe tejtermékeket, faanyagot, csebreket, állati bőrt vittek. De jöttek Gyimes felé a moldvai csángók is! Sokan visszahúzódtak a tömb magyarság felé és Gyimesben telepedtek le. /Bilibókok, Rókák stb/. A szellemi kapcsolatot a Csíksomlyói Pünkösdi búcsú jelentette, ahol minden évben találkoztak, együtt énekeltek és imádkoztak. A jó kapcsolatot egészen napjainkig megtartották: "Nagyapámékhoz, Kápolna patakára erdőn át, ösvényeken jöttek a tyármagyarok Moldvából. Itt voltak családok, akik Csík, Gyergyó, Háromszék felé tartották a rokonságot, Magdolna búcsújára jöttek a falusi rokonok megyébe. Mások pedig Moldva felé tartottak rokonságot, onnan származtak."(1)
"Nagyapámnak, a Vén Szukának komája volt odabé Lészpeden. Minden esztendőben jártak egymáshoz. Furcsán beszéltek, de megértették egymást. Az es magyar volt."(2)
A két csoport állandó kapcsolatát bizonyítja az is, hogy nem csak közös vezetékneveket találunk mindkettőnél, hanem van egy sor olyan szó, amelyet mindkét népcsoport ma is használ és ezek nem ismertek a székely nyelvjárások alcsoportjaiban (Felcsík, Alcsík, Gyergyó). Ilyen szavak:
almási = szőttesminta
apró = himlő,
betegségapró = háromnyistes szőttesminta
bernyóc = keskeny, gyapjúből szőtt öv
béhán = beszegi a vászon szélét
durga = vastag fonal
éveg = üveg
hijú = padlás
kaus = szórólapát
krinta = eszköz a sajtkészítéshez
hetevén = csillagzat
sebes = savanyú
tőtés = tornác
Gyimes tehát mindenképpen a csíki székelység szerves része. A Tatros felső folyásánál mintegy 30 km hosszúságban terül el Csíkszeredától 35 km átlagos távolságra. Az aszfaltozott országúton Csíkszeredától áthaladunk két falun, Szentmiklóson és Szépvízen majd az út felvezet egy mesterséges gát mellett a vízválasztó hegyre. Azon túl elénk tárul a Gyimesvölgye. Villamos vasúton Madéfalváról indulhatunk Moldva felé. Áthaladunk Szentmihályon, Ajnádon, Lóvészen majd egy km-nél hosszabb alagúton átjutunk Görbére, amely már Gyimes egyik falurésze, patakja. Gyimes patakország, merőlegesen két oldalról számtalan patak ömlik a Tatrosba, mindenik egy-egy lakott völgy 150-200 házzal. Ilyen patakok: Bartosok-, Ciherek, Rajkók-, Ugra-, Boros-, Görbe-, Sötét-, Kápolna-pataka stb.
Gyimesvölgye mintegy 25-30 km. hosszúságban fekszik a Tatros forrásától egészen a Gyimes-Palánka szorosig, ahol Moldva kezdődik, egy egészen más világ, más építkezési stílus, más nyelv, más munkakultúra. De Gyimesvölgye nem csak közvetlen a Tatros mente. Már említettük, hogy két oldalt számtalan völgy húzódik fel a hegyek közé és mindenik lakott terület. Sőt Hidegség felé még mehetünk vagy 25 km-t, amíg eljutunk Háromkútra, Középlok legtávolabbi lakott tanyájára. Az egész Gyimesvölgye, amelynek több mint 15.000 lakója van három községből áll Csíkszereda felől az első község Gyimesfelsőlok, következik Gyimesközéplok, majd az ezer éves határ mentén fekszik Gyimesbükk, amely a legrégibb település úgy egyházilag, mint közigazgatásilag. Időrendi sorrendben a kialakulás alulról, Gyimesbükktől kezdődött és a legfiatalabb község Gyimesfelsőlok. Gyimesvölgye tulajdonképpen összekötő kapocs két ország között: itt találkozik Erdélyország és Moldva. Ezt a vidéket középmagas hegyek, erdők, kaszálók alkotják. Itt még egy kérdésre keressük a választ: miért olyan gazdag a gyimesi hagyományvilág, hogy alakulhatott ki itt 30-35 féle tánc és táncalkalom?
Először is, fekvésénél fogva elszigetelt terület, ahonnan ritkán mozdultak ki az emberek. Tehát a kultúra, civilizáció áramlat lassú volt. De akik ide csángáltak, azok is több vidékről jöttek, hozták magukkal táncaikat, énekeiket, hagyományaikat, amelyet eggyé ötvöztek. Így pl. a 35 féle tánc közül vannak körtáncok, amelyeket Moldva felől hozhattak, és a balkán-réteghez tartoznak. De jártak itt szalon táncokból alakult és népi tánccá vált változatokat, valamint a magyarság táncait is. Ismerünk olyan népdalt, amelyre ráerőszakoltuk a gyimesi jelzőt és később rájöttünk, hogy bizony Csíkban nem, de a Dunán túl éneklik!
A "LOK" szó eredetéről, jelentéséről
A szó két község nevében fordul elő. Tévedésből az idegenek néha laknak ejtik: Felsőlak. Itt a szó ma is ismert és jelentése ebben a hegy-völgy országban sima, nem oldalas, hanem a hegy lábánál elterülő kevés "síkság", amely építkezésre is alkalmas. "Jó lokhelyei vannak" az-az nem csak hegyoldal. Itt a hegyek között, amelyek annyira közel vannak egymáshoz, hogy az emberek átkiabálnak egyik hegyről a másikra, mindenkinek van lokhelye, ahol sarjú is terem.
A Gimes-loka nevet először 1701-ben írták le "ekkor még földrajzi fogalom és nem falu név"(3)
Később, 1796-ban is Farkas M. János csíksomlyói nyugdíjas pap egy levelet írt Aranka Györgynek, "a Lokon lévő csángók, vagyis moldvai magyarok eredetire is gondja lesz". Szerintünk és ezt később magyarázni is fogjuk, a fenti idézetben tévesnek tartjuk azt a részt, amely azonosítja a gyimesi csángókat a moldvai magyarokkal. Ez azt jelentené, hogy a vadregényes Gyimesben, amely helyet adott a valamiért idevándorlóknak csak Moldvából húzódtak vissza a tömbmagyarság felé a későbbi lakók ősei. Koránt sem így történt. Legtöbben pont a székelyföldről csángáltak ide. Igaz, a benépesülés alulról kezdődött, az első telepesek Sáncpatakán telepedtek le, ahol az osztrák-magyar határ volt, amely a tévesen Rákóczi várnak titulált, de tulajdonképpen Bethlen Gábor által épített vár mellett található, amelynek romjai ma is láthatóak. S ez nem véletlen, mert lehet az is, hogy az első telepesek pont az itt szolgálatot teljesítő határőrök, vámőrök voltak.
A lok, loki szavakkal még más dokumentumokban is találkozunk. Így egy 1763-as keresztelési bejegyzésben a csíkrákosi parókiáról ez áll: "Itt keresztelték meg Bartos Márton és Pusztinai Erzsébet lokiak gyermekét "Valószínűleg az asszony Moldvából, Pusztináról származik". 1767-ben szintén Rákoson jegyzik be a Bartos Borbála és Jánó Miklós szülők nevét, "akik lokiak"(5)
A fentiekből azt is megtudhatjuk, hogy ebben az időben Gyimesben nem volt papi hivatal.
Teleki Domokos is úti jegyzeteiben "Gyimes lunkai lakosokról" beszél. Tudjuk, hogy a lunka román eredetű szó "árterület", "berek", "lok", "síkság" jelentéssel.(6)
Szadeleczky Lajos a Csíki Székely Krónikákban így magyarázza a lok szót 1905-ben: "Hogy pedig loknak neveztetik mostani lakosok helye nem egyéb okokból esett, hanem azon az hol megtelepedtek egy hosszú teres völgy, melyen a gyimesi passzusra (szorosra) lemegy az út és ennek közepébe foly a Tatros."
Teleki József útleírásában "Lunkáról" beszél, ami nem más mint a lok, ahogy már említettük: "Lunkában közel a passzushoz, ahol a határ van Moldva és Erdély között lakósokra találsz". A lok szót használja Orbán Balázs is a klasszikussá vált művének VIII. fejezetében.
A következőkben a TATROS szó eredetéről beszélünk, hiszen itt a Tatros folyó a világ közepe, amint említettük Gyimes a Tatros mentén húzódik végig és az egész völgy a Tatros völgye nevet viseli. Szájhagyomány szerint egy magánhangzó kiesésével keletkezett a "tatáros"szóból. A gyimesi szoroson át, a Tatros völgyén sokszor betörtek a tatárok Csík felé Moldvából jövet. A tatár szó vezetéknévként mindhárom községben használatos, habár nem tartozik a gyakori vezetéknevek közé. A szájhagyományok a harcokról, kutyafejű tatárokról, lármafákról alátámasztják a szó eredtéről mondottakat. Sőt szerintünk a román Trotuş is a magyarból származik. A gyimesi szorosnál a Tatros átlép Moldvába Trotuş néven. Az előbb említettük a gyakori tatárbetöréseket. Ilyen betörés volt, pl. 1694-ben: "mikor Csíkszentmihályról az egész falunépét elhurcolták. A rabok között volt egy Ambrus nevű fiatalember, akinek sikerült megszöknie a tatár rabságból, de nem ment haza és ahogy a hagyomány tartja Gyimeslokon maradt. A lokon úgy hívták, hogy a kicsi Rab"(7)
A Rab név, mint ragadványnév, ma is létezik Sötétpatakon (Rab Károly), amely valószínűleg a már említett kicsi Rabtól származik.
Ami a GYIMES nevet illeti a szájhagyomány két változatot ismer. Az egyik a szót a gémszarvas, gémes- gyimes szóból származtatja a nevet, ugyan is itt rengeteg szarvas élt valamikor a nagy erdőkben. Ezt a változatot fogadják el egyes utazók és néprajzosok is.(8)
Egy másik adatközlő a Gyimest két szó összetételéből származtatja- hangkivetéssel: gyí-ménes! - ebből született a gyimes.(9)
Még az elnevezésnél időzve Orbán Balázs, a legnagyobb székely, ittjártakor nagy művében a "Székelyföld leírásában" az 1860-as évek végén így jegyzi a három helység nevét: Gijmes Felső Lok, Gijmes Közép Lok és Gijmesbükk. Utólag szólók arról is, hogy a lok szó szláv eredetű és sima helyet jelent.
A kezdetekben más elnevezésekkel is találkozunk. Így Teleki József Csík-Gyimeslokról beszél, majd egy 1814-es adat szerint a nevek így változnak: Felső-Gyimeslok, Alsólok, vagy Bükk. (10)
Ma már bebizonyosodott, hogy az Orbán Balázs említette ősi Gümez földje, ahonnan a Gyimes szót is származtatja nem valós. Ezeket az adatokat a Csíki krónikákból vette át, ami maga is sok esetben hamisnak bizonyult, mert tendenciózusan (cím, vagyon-perek) bizonyítani akarta kitalált adatokkal egy régió történetét, amelyben egy bizonyos család foglalt fő helyet. Idézzük csak Orbán Balázstól az idevágó részt, amelyet ő is úgy vett át:
"Hogy Gyimes már régen a keresztyénség felvételekor lakott volt, kitűnik a Csíki krónikából, mely szerint a keresztyén-vallást megalapító harczokban (Szent István alatt) a rabonbánok földje népteleníttetvén, Sándor István az ő atyafiainak maradékait telepíté Gümez (Gyimes) földjére." A továbbiakban olyan neveket említ, mint "Upolet fia András, Ambor, Gőgő, Káb, Ládon, Doob, Künvér"(11)
Tovább megemlíti Orbán Balázs is, hogy e terület még az 1600-as években is lakatlan volt.
Ezt látszik igazolni egy 1567-es registrum, ahol Gyimes egyetlen faluja sem szerepel. Hogy léteztek-e itt a XII-XIII, egészen a XVII. századig lakók, azt dokumentumok nem támasztják alá. Ha léteztek is, alkalmi bujdosók, rablók, szökevények lehettek és nem állandó telepesek ebben az akkor még őserdőnek számított vadonban.
Telepesek csak a XVII. század vége felé jelenhettek meg. Itt nincsenek régi ásatások, történelmileg régi eszközök. Ennek a pásztorkodó népnek nincsenek írásos hagyatékai abból az időből. Ezért Gyimes történelmét csak az imitt- amott felbukkant csíki községek irataiban kereshetjük. És persze a legendákban, szájhagyományokban, ami viszont nem hiteles történelem.
A Gyimesekben, mert így hívják gyűjtőnévvel a három községet, a földek, erdők legnagyobb része Borzsova, Csíkszentmihály, Csíkszentmiklós, Csíkszéphíz és az úgynevezett Szent Péter egyházmegye tulajdonai voltak, amelyek Felcsík régi települései.(12)
Más felcsíki községeknek is voltak itt kisebb-nagyobb közbirtokossági területeik, amelyek a XX. század elejére erdő-rengetegekből átalakultak óriási kiterjedésű havasokká.
Ha földrajzilag nemcsak a Tatros mentét nézzük, és jobban be akarjuk tájolni a Gyimesvölgyéhez tartozó területeket, akkor ezt a hegyek közé szorított hosszú, 30 km-es teknőt így határolhatjuk: Szépvíztől a szerpentines aszfalt-út felvezet a hegyre a Szermászon, Döglesztőn át a vízválasztó Fügés-tetőig, amely mintegy 1050 m tengerszint feletti magasságban található és ennek a gyimesi oldalán ered a Tatros. Itt kezdődik a Gyimesvölgye, amely a Tatrosba ömlő patakokkal, mellékhegyekkel, völgyekkel, erdőkkel nagy területet foglal magába. Gyimest olyan hegyek határolják, mint Lófürész, Köntéd, Bothavas, Apahavas, Fekete-erdő, Hegyeshavas, Illanc, Naskalat, Háromkút, egészen le a Tarhavasig, amely kb. 1660 m magasban van a tengerszint felett. Innen a szoroson át Moldvába jutunk. Ojtuz mellett a gyimesi szoros mindig fontos átjáró volt Erdély és Moldva között. Ma a legforgalmasabb átjáró a két román régió között, amelyeket aszfaltozott út és villany vasúthálózat köt össze. Ezt a vasutat az osztrák-magyar uralom idején építették, gyönyörű végállomása volt ez Magyarországnak! Itt valamikor tatárok portyáztak, Erdély kereskedett a gyimesi vámnál Moldvával, később az oroszok itt törtek be Erdély fel, 1944-ben, ahol a magyar katonák, amelyeknek nagy részét helyi és csíki öregbakák alkották, hősiesen védték több napon át Erdély szent földjét. Sajnos a túlerővel szemben tehetetlenek voltak, amit nagyon szépen ír le egy itt harcoló magyarországi volt tiszt, Sebő Ödön parancsnok az 1999-ben megjelent fájdalmasan szép könyvében, A halálra ítélt zászlóaljban. Itt, az ezeréves határnál sokkal jobban fáj Trianon, mint bárhol. Mert naponta láttuk és látjuk azt a nagy beteges igyekezetet, ahogy el szeretnék valakik törölni szép történelmünk nyomait. Láttunk és látunk vasdorongos alakokat, akik a 400 éves vár köveit ontogatják, akik a gyönyörű fedett gyimesi végállomás minden sarkában magyar feliratokat, emlékeket kutattak és kutatnak. És micsoda ízléstelen környezet veszi körül ma a fényes, akkor modern magyar kaszárnyákat, amelyekben ma is katonák, tisztek laknak csak ők nem a Sebő Ödön és Mike százados nyelvét beszélik. Érdemes ideírnom egy 85 esztendős öreg csángó kifakadását:
"Maga nem emlékszik, milyen rend, tisztaság volt itt a kaszárnyák körül! Nézze csak meg, most mi van a tiszti pavilonok körül! Milyen kerítések. Hogy nem szégyellik?"
A lakott területek a tengerszint felett 750- 1000 m körül alakultak ki. Amint már említettük, a Gyimesvölgyi helységek, mint emberlakta települések, az 1700-as évek derekától léteznek. De még nem voltak hivatalos falvak, valamelyik csíki községhez tartoztak. És mivel a csíki községek közbirtokai voltak ezek a területek, már az 1700-as évek elejétől egyes adatok, feljegyzések, jegyzőkönyvek említenek ma is létező gyimesi helységneveket, anélkül, hogy lakosokról beszélnének. Így egy 1701-es adat említést tesz Kabalahágóról, mint helységről. Csíkszék első térképe, amely l749-ből való tartalmaz ma is ismert helység (főleg hegy) neveket Gyimesben. Így megemlíthetjük:
Kurmatura- ma Nagyhagymás- 1788 m.
Tarku Mons - ma Terkő, hegy (tarkő)
Jávárdi Mons - ma Jávárdi havas
Curta Flu- ma Kurta pataka
Balvagnos Flu - ma Bálványos pataka
Tar Mons - ma Tarhavas
Gymes Mons et Passus- ma Csülemér havas
Passus Gymes - Gyimesi szoros
Ugra Mons - Ugra hegye
Noskolot Flu- Naskalat pataka, ma Antalok pataka